Az etil-alkohol története

Az alkoholfogyasztás nem újkeletű az emberiség történetében. Jóllehet a tiszta, nemes, érlelt párlatok készítése csak az elmúlt pár száz évben tökélesedett, viszont őseink is fogyasztottak - ha nem is lepárolt, de erjesztett - alkoholos italokat a régmúlt ünnepein, hétköznapjain.

A régészek az időszámításunk előtt már tízezer évvel ezelőttről is találtak erjesztett italok nyomait. Sörreceptek ismertek az i.e. 3000-4000 időkből. A görög, később római mitológiában Dionüszosz, illetve Bacchus volt a bor istene és köztudott, hogy ezekben az antik kultúrákban ismert volt a bor szeretete.

A Bibliában is számos borról szóló utalás található.

Saját népünk, a magyarok ősei is ismertek már a Honfoglalás előtt is erjesztett italokat - mint pl. az erjesztett kancatejet, vagyis a kumiszt.

A dokumentumok szerint, Károly Róbert idejében már borpárlatot készítettek Magyarországon. Mátyás király egy időben rendeletben tiltotta meg a gabonából történő párlatkészítést, mert akkora gabonahiány volt éppen az országban. A hazai pálinkakészítésnek - elsősorban a szilva és barackpálinkáknak - évszázados múltjuk és hagyományuk van.

A leírások szerint tár-szekerek gördültek a Napkirály udvarába és a lengyel nemesekhez jóféle tokaji borokkal. A legenda szerint II. József osztrák császár és magyar király is gyógyította fájó gyomrát a híres gyomorkeserűvel. Napjainkra pedig a likőrök és más szeszesitalok a társasági élet meghatározó részét képezik.